2020/05/22

30/40 | polcmustra: Kína


Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Elérkeztünk a polcmustra utolsó kelet-ázsiai állomásához, a kínai szerzők által írt könyveimhez. Különösebben nem rajongok a kínai kultúráért, csak az alap kíváncsiság hajt, ami általában él bennem az egész emberiséggel kapcsolatban. Ki tudja, ha eleget olvasok kínai szerzőktől, előbb-utóbb talán komolyabban is érdekelni fog a helyzetük, de ez még a jövő zenéje...






SZUN-CE: A HÁBORÚ MŰVÉSZETE

A hadviselés tudománya, A hadviselés törvényei
és A hadviselés művészete címen is megjelent


Helikon, Budapest, 2015.
158 oldal, fordította Tokaji Zsolt.
Fülszöveg:


A ​kínai történelem egyik legizgalmasabb és legmozgalmasabb időszakába kalauzol a jelen kötetben olvasható három ókori kínai hadtudományi klasszikus. A politikaelméleti, filozófiai vagy akár pszichológiai műveknek is tekinthető alkotásokból nemcsak háborúról és békéről, jó és rossz kormányzásról, erényről és gonoszságról tanítanak, hanem a konfliktuskezelés és érdekérvényesítés útvesztőiben is eligazítanak.

A háború művészete az elmúlt kétezer év legnagyobb hatású hadtudományi műve Kínában és egész Kelet-Ázsiában. Szerzője, a Kr. e. 6-5. században élt hadvezér, Szun-ce a hagyományos értelemben vett hadi ügyek mellett a versenyhelyzetekben alkalmazandó taktikával és stratégiával is foglalkozik, tanításait pedig a mai napig az élet legkülönbözőbb területein alkalmazzák. A Vu Csinek tulajdonított A hadviselés szabályai a katonai irányítás és a civil kormányzás kérdéseit járja körül, míg a kötet harmadik szövege, A tábornagy metódusa a csatatéri taktika helyett a szervezésre, az igazgatásra és a fegyelemre helyezi a hangsúlyt.

Szun-ce és társai felfedik Kína felemelkedésének titkát, amely a világ megértéséhez is közelebb viszi a mai kor emberét.


Kapcsolatunk:

Ezt sem vettem volna meg, ha nem a Helikon Zsebkönyvek sorozat része. De örülök neki, hogy a Helikon csapat ilyen ínyencségeket is belecsempészett a sorozatukba. Bővítsétek szépen a horizontomat, gyerekek! 




LAO-CE: TAO TE KING

Az Út és Erény könyve címmel is megjelent


Helikon, Budapest, 2015.
96 oldal, fordította Weöres Sándor.
Fülszöveg:


A híres kínai filozófus, Lao-ce mai napig töretlen népszerűségnek örvendő műve. A Tao te king a kínai bölcselet hatalmas jelentőségű, egyetemes fontosságú alkotása, amely egyúttal költői alkotás is. A művet Weöres Sándor fordításában olvashatjuk.


Kapcsolatunk:

Ennek a témája sokkal közelebb áll a világomhoz, mint az előző. El is olvastam már, sőt Édesanyának is kölcsönadtam. Meglátta, hogy olvasom, és teljesen magától rákérdezett, hogy elolvashatja-e, pedig Ő tényleg ritkán olvas bármit, ami nem barkácsolós utasításokat tartalmaz... szóval, inkább tevékeny típus. Ezt mégis kiolvasta, és tetszett is neki. Ez azt jelentené, hogy ez a kis kötet tényleg univerzális igazságokat tartalmaz, amik bárkit képesek megérinteni? Vagy Weöres fordítása felülmúlja az eredetit? Franc tudja. Less bele, dönts el magad!




KONFUCIUSZ: BESZÉLGETÉSEK ÉS MONDÁSOK

Konfuciusz beszélgetései és mondásai címen is megjelent



Helikon, Budapest, 2017.
174 oldal, fordította Tokaji Zsolt.
Fülszöveg:


A Lun-jü, azaz a Beszélgetések és mondások című könyv a kínai konfucianizmus alapvető műve. Nem maga K'ung-ce, azaz K'ung Mester írta, hanem mintegy száz évvel halála után az i. e. 4. században jegyezhették le tanítványainak tanítványai.

A könyv K'ung-ce (Konfuciusz) első tanítványaival való beszélgetéseit tartalmazza, s ezért személyes tanításainak leghitelesebb gyűjteménye. A mester életéről is jobbára csak azok az adatok megbízhatóak, amelyeket e könyvben találunk.

A Lun-jü gondolatainak óriási hatása volt az egész kínai filozófiára, sőt az egész kínai kultúrára – ráadásul hatott mindenütt, ahová ez a kultúra eljutott. Különleges jelentősége miatt kötetünkben a teljes szöveg kínaiból való fordítása olvasható, a nélkülözhetetlen magyarázatokkal kiegészítve.


Kapcsolatunk:

Van itthon egy DVD-m Konfuciusz életéről, ami nagyon zavarosan vezeti a cselekményt, ezért igazából semmit sem tanultam belőle. Mégis érdekel a fickó, ahogy igazából az összes világvallás és klasszikus filozofikus mű érdekel. Alig várom, milyenek jelennek még meg a Helikon gondozásában - Gotta catch 'em all!




VU CSENG-EN: NYUGATI UTAZÁS,
avagy a majomkirály története I-II.


Helikon, Budapest, 2017-2018.
546 és 524 oldal, fordította Csongor Barnabás.
Fülszöveg:


Démonok, ​sárkányok, mindenféle rendű és rangú szörnyetegek állják az útját annak, aki az igazi tudásért indul vándorútra. Így van ezzel Hszüan-cang is, aki Kínából veszi nyakába a fél világot, hogy Indiából elhozza Buddha szent könyveit. A gyámoltalannak látszó szentéletű barátot három szerzetes kíséri el a hosszú úton, hogy megvédje a nehézségektől. Címszereplőnk, a pimasz, megátalkodott, de ügyes és agyafúrt Szun Vu-kung, azaz a majomkirály, egy minden hájjal megkent bajkeverő. Mivel felforgatja a mennyei istenek palotáját is, súlyos büntetést kap. Büntetéséből csak úgy szabadulhat, ha jó útra tér, szerzetes lesz belőle, és segít a barátnak elhozni a tanítást Kínába. A majomkirály természete szemernyit sem változik, de immár a jó ügy szolgálatában küzd, és tudja, nélküle mestere aligha érne célba…

Vu Cseng-en regénye felvonultatja a hagyományos kínai hitvilág minden nagyobb szereplőjét. Számtalan kaland és rengeteg fordulat köti le az olvasót, aki a mulatságos történet sodrása mellett szinte észrevétlenül magába szívja azt is, amit a több ezer éves kínai hagyomány az emberi természetről, a szellemi tudásról és az állhatatosságról mesél.


Kapcsolatunk:

Ahogy EBBEN a zsákmány szemle bejegyzésben írtam, ez volt egyike azoknak a könyveknek, amik közvetlenül a legszigorúbb kényszerpihenős intézkedések előtt kerültek hozzám. Épp le volt árazva, hát miért ne szereztem volna be? Attól tartok, még sokáig váratni fog magára a tényleges elolvasása, de megnyugtat, hogy már itt csücsül a polcomon.




SEN ZSUNG: AZ ÉLET DEREKÁN


Európa, Budapest, 1989.
112 oldal, fordította Krasznai Márton.
Fülszöveg:


Különleges ​fémek előállításával foglalkozó ifjú kínai mérnök Petőfi versével vall szerelmet választottjának, Lu Ven-ting orvosnőnek: „Lennék vad erő a folyó két oldalán…” És Petőfi verse ötlik eszünkbe azontúl életük minden fordulópontján, mint összetartozásuk jelképe. Sen Zsung írónőnek egy értelmiségi nemzedék sorsát sikerül a történetbe belesűrítenie. Azét a nemzedékét, akinek az életéből ellopott tíz esztendőt a „kultúrális forradalom”, s most igen nehéz körülmények között, kemény munka mellett kell pótolnia, amit elmulasztott. Van, aki nem bírja: a kisregényben az önfeláldozó házaspár ellenpontjaként ott a másik értelmiségi pár, akik a kivándorlás mellett döntenek. 

„Gyengébb vagyok, mint te – írja búcsúlevelében Lu Ven-tingnek barátnője, Ja-fen. – Engem az elmúlt tíz évben sokkal kevesebb megpróbáltatás ért, mégsem tudtam úgy tűrni, mint te. Ha én olyan bátor volnék, ha nekem annyi akaraterőm volna, nem döntöttem volna így.”

Szókimondásért Sen Zsung elbeszélése megjelenésekor viták középpontjába került Kínában. Sokan kiálltak mellette, mert úgy érezték, saját sorsukat látják viszont, saját vitáik köszönnek vissza a műben…


Kapcsolatunk:

Ezt a kisregényt is említettem már a blogon (ITT). Jó pár év eltelt, mióta olvastam, és Lu Ven-ting doktornő máig az egyik legvagányabb női karakter, akivel olvasmányaim során találkoztam. Mielőtt kézbe veszed, érdemes feltankolni egy icike-picike alaptudást a fülszövegben említett "kulturális forradalomról", de nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy elmerülj a történetben. Tényleg csak ajánlani tudom.




VANG MENG: A CSIRIZGYÁR IGAZGATÓJA


Európa, Budapest, 1984.
170 oldal, fordította Polonyi Péter.
Fülszöveg:


Kína a „kulturális forradalom” után. Hétköznapok. Hegyi falvak. Az északnyugati löszfennsíkon robogó vonat: egy kisvárosi szálló fodrászüzlete: zsivajgó vidéki vasútállomások és Peking villogó, széles sugárútjai. Zsúfolt vonaton utazó parasztok, mérnökök, a „kulturális forradalom” idején meghurcolt funkcionáriusok, káposztát savanyító hegyi lakók, forrófejű, csalódott fiatalok, talányos asszonyok – Vang Meng elbeszéléseinek színhelyei és szereplői.

Az író első elbeszélése 1956-ban nagy viták kereszttüzébe került: 1957-ben Vang Meng évtizedekre eltűnt az irodalmi életből, ma már tudjuk, hogy Közép-Ázsiában élt, ujgur parasztok között. A hetvenes évek végén újra kiadták korábbi műveit, és sorra jelentek meg újabb írásai is: egy sokat tapasztalt, éles szemű író láttatja bennük napjaink kínai valóságát, számot vet az elmúlt három évtized tanulságaival.


Kapcsolatunk:

Ez a kötet egy csomagban érkezett a fenti kisregénnyel, és közvetlenül az után olvastam el. Ez már kevésbé lopta be magát a szívembe, egyetlen mozzanatra sem emlékszem egyik novellából sem, de kurtasága miatt szívesen beiktatnék egy újraolvasást valamikor, amikor újra megjön a kedvem Kínához.




FAN WU: FEBRUÁR VIRÁGAI


Ulpius-ház, Budapest, 2008.
294 oldal, fordította Zombory Klára.
Fülszöveg:


Két lány, akiket összehozott a sors. Két nő, akiket elválasztott. A tizenhét éves Ming és a hét évvel idősebb Jen nemigen hasonlítanak egymásra. Az ártatlan Ming mindig is „jó kislány” volt, aki álomvilágban élt. Míg a gyönyörű és vad Jen szépségét kihasználva megszerzi amit akar, miközben falja az életet, és a férfiakat. Egy nap, amikor Ming hegedűjátékát gyakorolja, Jen megszólítja, és innentől a két lány élete óhatatlanul összegabalyodik, vonzzák és taszítják egymást, hogy végül együtt lépjenek a tiltott ösvényre, ahol sötét titkaikkal kell szembenézniük…


Kapcsolatunk:

Oké... ez a regény bűnunalmas. Nagyon sajnálom, mert ez volt az egyik első LMBTQ+ regény, amivel életem során találkoztam. Bár azóta nyilván változott az ízlésem, illetve több hasonló témájú könyvvel is találkoztam - olyanokkal is, amik sokkal jobban meghatottak, és olyanokkal is, amik sokkal jobban idegesítettek. Nem is tudom, talán egyszer adok neki még egy esélyt. Hiszen csak van valami oka az alapvető lustaságon kívül, hogy még nem szabadultam meg tőle... a remény hal meg utoljára.




Köszönöm a látogatást, további szép napot kívánok Neked!

Bye.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése