2020/07/26

otaku hét | kiss / marry / kill mangákkal (2/2)


Szervusz, kedves Blog-Vándor!


Úgy tűnik, végre utolértem magam, ami a blogolást illeti. Vajon meddig tart a lelkesedés...? Mindegy, a mai bejegyzés csak úgy sugárzik a lelkesedéstől, és most ez a lényeg. Kérlek, fogadd szeretettel: jöjjön a KISS / MARRY / KILL mangákkal második része!





#6 KÖR:
Tooyama Tadayoshi ("Heitai") / Shorter Wong / Max Lobo
(Rainbow / Banana Fish / Banana Fish)


A harmadik után ez a kör volt a legszívfájdítóbb. Kifejezetten olyan karaktereket válogattam össze a kihíváshoz, akiket tényleg kedvelek, különben semmi poén nem lenne a választásban. Szándékosan teremtettem magamnak fangörccsel vegyített agonizálást előidéző helyzeteket, de akadnak szereplők, akiket nem csak simán kedvelek, hanem annyira kedvelek, mintha tényleg hús-vér barátaim lennének. Nos, ebbe a körbe is csak ilyenek jutottak. Nem érdekel, ha emiatt hülyének néznek, egészségükre. Nekem elég, hogy a világ tele van ilyen jó írókkal, akik szívesen megosztják velünk a hús-vér karaktereik elképesztő történeteit.

Itt van elsőként Heitai, akivel egy korrupt javítóintézetben találkozunk az '50-es évek Japánjában. Erőszakos viselkedése miatt talán jogosan került oda, de a bánásmód, amiben az intézet vezetősége a fiatalkorú fiúkat részesíti, minden, csak nem igazságos. Heitai és a cellatársai eddig is kemény leckéket tanultak az élettől, és ez látszólag nyomorúságos halálukig így fog folytatódni. De ha valaki, hát Heitai bizony felnőtt a feladathoz! Nem csak azért ragadt rá a "katona" becenév, mert fő életcélja, hogy a fogság után belépjen a Japán Önvédelmi Haderőbe. Azért is rászolgált erre a névre, mert kívül-belül katonás jellem; szívós, megbízható és fegyelmezett. Emellett tud lazítani is azokban a ritka pillanatokban, amikor nem kell valakit megmentenie egy pusztító tájfuntól vagy a saját hülyeségétől. Nagyon hízelegne, ha egy ilyen fickó hívna randira. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy nem ragaszkodnék egy hosszútávú kapcsolathoz, mert ezzel a fegyelemmel nem tudnék lépést tartani. Szerintem ő se tudna mit kezdeni az én agybajaimmal, ezért ne is erőltessük a dolgot. Puszi, pacsi, pá.

Shorter esetében már erősen gondolkodóba estem. Nem is tudom, hogyan foglalhatnám össze legjobban a karakterét, annyira sokszínű a személyisége. Unatkozni biztosan nem unatkoznék mellette, még ha nem is a New Yorkban állomásozó kínai maffia feje volna. Miért futok mindig ezeknek a bűnözőknek a karjaiba? Hmmm... talán azért, mert ezek a fiúk aztán tudják, hogyan védjék meg azt, ami fontos nekik. Shorter is akkor nyert meg magának végleg, amikor a saját életét kockáztatta tulajdonképpen egy vadidegenért, aki nem is neki magának, hanem a legjobb barátjának volt fontos. Rá lehet fogni ezekre a maffiózókra, hogy nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, de ez korántsem egyenlő azzal, hogy ne lennének empatikus, hűséges és jó felfogású személyek. Plusz a divatérzékük is egészen kifinomult. Egy szó, mint száz: fülig belezúgtam ebbe a szerencsétlenbe. Nincs mit tenni...

Sajnálom, Max. Sosem hittem volna, hogy itt fogunk kilyukadni. Pedig minden szempontból fantasztikus társ lennél. Rajongásig szereted és ragaszkodsz a gyerekedhez. Riporterként ugyanígy ragaszkodsz az igazság felkutatásához, és nem rettensz vissza a legveszélyesebb ügyektől sem. Persze, neked is vannak gyarló pillanataid, mint mindnyájunknak. Mégis mindig visszakanyarodsz a helyes útra, akármilyen éles is az a kanyar. Minden porcikám rajong érted, de ha belegondolok, hogy egyáltalán elhívnál-e egy randira - ahogy Smoker esetében is tettem -, a válasz egyértelmű. Neked már van családod is, munkád is, egy harmadik félnek sehogy sem jut hely. Ugye, igazam van? Bye-bye, baby.





#7 KÖR:
Nanami Ryuusui / Portgas D. Ace / Oikawa Tooru
(Dr. Stone / One Piece / Haikyuu!!)


Ez a kör akkor sem lenne poénosabb, ha szándékosan állítottam volna össze a csapatot - íme a kapitányok összecsapása! Ha a valós életben három ilyen kaliberű agglegény rajongana körül, én lennék a poligámia leghangosabb szóvivője, abban biztos lehetsz. De ha csak egy blogbejegyzés erejéig játszunk el a gondolattal, akkor Ryuusui-nek mennie kell. Bocs, öcskös, látom én a jó oldaladat is az idegesítő önimádat mögött, de nézd már meg, kikkel állsz szemben!

Elsőként rögtön itt van Ace. Nincs annyi tárhely az egész interneten, ami elég lenne ahhoz, hogy mindent leírjak, amit szeretek ebben a karakterben. A csillapíthatatlan kalandvágya, a kreatív problémamegoldó képessége, a lojalitása, az áldozatkészsége, a virgonc vigyora és az édes kis szeplői... visítok a gyönyörűségtől, ha csak rá gondolok. De hiába minden rajongásom, sajnos be kell látnom, hogy Ace egy nőt sem terhelne azzal, hogy hűséget várna tőle. Épp elég nehéz az élet anélkül is, hogy az egyik legjobban keresett kalóz felesége lenne az ember. Ace nem engedné, hogy bármilyen módon összefüggésbe hozzák a neveinket, nehogy rajtam csattanjon a neki szánt ostor. De azért egy kellemes, együtt töltött éjszaka még beleférne valahogy... talán.

Oikawa-nak szerencsére nem kell ilyesmitől félnie, és hiába rajongok az IwaOi ship-ért, nem utasítanám vissza, ha megkérné a kezemet. Az otaku hét elején egy teljes bejegyzést szenteltem Oikawa dicsőítésére (ITT), szóval hadd ne ismételjem el, miért tisztelem annyira, hogy bármikor kész lennék főzni rá, sőt még takarítanék is utána. Felőlem aztán annyi idejét és erejét fekteti a röplabdába, amennyit akar. Sosem rúgnám ki pusztán azért, mert olyan hivatást talált magának, amit komolyan vesz és végtelenül szeret is, ahogy az első (?) barátnője tette... kucc-kucc. Akarom mondani: én is örülnék, hogy nem kellene folyton vele törődnöm, és lenne időm a saját kis projektjeimre. Nem is beszélve arról, mennyi új helyet ismernék meg, ha vele mehetnék az idegenben vívott meccseire nézőként. Talán sokszor hiányozna, de hadd hiányozzon! Annál édesebb lenne az együtt töltött idő.





#8 KÖR:
Kugimiya Masami / Tokumori Hiroyuki / Usopp
(Welcome to the Ballroom / Paradise Kiss / One Piece)


Ez se volt nehéz kör, de kétségtelenül itt kaptuk az egyik legváltozatosabb felhozatalt. Hármójuk közül Kugimiya lelkivilága áll legközelebb a sajátoméhoz. Őt is gyakran lehengerli a lelkét emésztő szorongás. Rég elvesztette a hitét önmagában, és emiatt nehezére esik előrébb jutni az életben, pláne táncosként. Egy ilyen magába húzódó személyiségnek százszor annyit kell küzdenie, hogy helytálljon a parketten, mint az ellenfeleinek, hiszen a táncban nincs menekvés a bámuló szemek elől. Ott és akkor kell mindent beleadni magadból, amíg a zene tart, és ez irtózatos nyomás lehet egy amúgy kiegyensúlyozott versenyző számára is, hát még egy szorongó személynek! Kugimiya mégis megacélozta magát, és mindig újra beleveti magát a "személyes Poklába", ahogy ő nevezi - és az igyekezete lépésről lépésre tényleg kezd gyümölcsöt teremni. Bár hosszú időbe telt, mire mindez kiderült róla, ezek után annyira közel érzem magamhoz ezt a karaktert, hogy azonnal a kedvencemmé vált, mintha felkattintottak volna egy kapcsolót a fejemben. Férjuramnak nem fogadnék el egy ilyen embert, de nem is zavarnám el rögtön, ha randira hívna.

Tokumori ezzel szemben a megtestesül mintagyerek. Jó tanuló, jó barát, figyelmes és megértő és gondoskodó és blah blah blah. Rendes gyerek, de ha arról van szó, hogy az embernek szüksége van egy külső szemlélőre egy problémában, kereken kimondja a véleményét, akármilyen kegyetlenül hangozzék. Rokonszenvesnek rokonszenves, más körülmények között szívesen randiznék vele, de ahogy korábban is sokszor, most is az a helyzet, hogy túl csábító ellenfelekkel áll szemben.

Usopp, mint férj, a világ legnagyobb áldása volna. Először is: a Szalmakalapos kalózbanda ifjai közül neki a legegészségesebb a nőkhöz való viszonya. Másodszor pedig: találékonysága nem ismer határokat, és ez az élet minden szintjén megvalósul. Ha elromlana valami a házban, nem csak megjavítaná, de fel is turbózná; ha kellemetlen helyzetbe keverednénk valahol, simán kimagyarázna minket a fordulatos meséivel; innovatív gondolkodásának hála a gyerekek játékos fejlesztésére sem lenne gondunk, és még élvezné is az együtt-játszást. Meglehet, hogy néha átcsap idegroncsba és minden baromságot összehord, ha megijed valamitől, ahelyett, hogy azonnal megoldaná a problémát, de hát valamilyen úton mindenkinek ki kell ereszteni néha a gőzt - amúgy meg én is ilyen vagyok, szóval abszolút megértem. Legfeljebb kórusban jajveszékelünk majd, amíg ki nem fáradunk, aztán kitisztult aggyal folytatjuk a napot, mintha mi sem történt volna, és később még röhögünk is magunkon egy jót.





#9 KÖR:
Sengoku Kaname / Minakami Mario / Azumane Asahi
(Welcome to the Ballroom / Rainbow / Haikyuu!!)


Uff! Bizonyára észrevetted, hogy eddig is bővelkedtünk a jó testfelépítésű fiúkákban, de ez a kör kifejezetten erős, ami a puszta fizikai vonzerőt illeti. Ugyanis három sportember vetekszik itt egymással, kezdve Sengoku-val, a latin táncok többszörös bajnokával. Természetesen a személyisége is legalább olyan szenvedélyes, mint a kedvenc táncstílusa. Szabad szellemről beszélünk, aki egyedül a sport kedvéért hajlandó fegyelmezni magát. Eszében sincs megelégedni a legjobbnak járó címmel; ha van feljebb, ő eléri. A versenytánc révén sokat utazik, sokféle személyiséggel találkozik, és az ezzel járó összes pozitívum megmutatkozik a jellemén: tág látókörének hála rögtön átlát a szitán, nem bírja a mellébeszélést, és ha véletlenül nem bíznál magadban eléggé, szívesen megteszi helyetted - ami leginkább egyre magasabb elvárásokban nyilvánul meg. Ha bírod szusszal a stílusát, biztos lehetsz benne, hogy kihozza belőled a legjobbat. Ha viszont begurul rád... nos, mondjuk úgy, hogy a legjobb stratégia, ha behúzott nyakkal hagyod, hogy kitombolja magát, különben gyorsan megrövidülsz egy fejjel. Sengoku-ról simán el tudom képzelni, hogy egy heves vita közepette egymáshoz vágunk néhány éles vagy kemény tárgyat, aminek életveszélyes sérülés lesz az eredménye. Ilyen szituáció csak vele fordulna elő mind a 30 fiatalember közül, akiknek a neve a kalapba került - vele viszont egész biztosan eljutnánk idáig...

Mario-val már kevésbé lenne kedvem szenvedélyesen veszekedni. Bár a hétköznapokban ő a legédesebb pali az egész földkerekségen, ökölvívóként rohadt félelmetes a kisugárzása. De jöjjön bármilyen akadály a ringen kívül is, akármilyen erős bunyós bandával áll szemben - és ez a helyzet sajnos röhejesen gyakran megesik -, Mario meg tud velük birkózni. Egy igáslónál is strapabíróbb legényről beszélünk, aki ráadásul mindig számíthat hűséges barátai segítségére. Cserébe mindent megtesz, hogy ki is érdemelje ezt a hűséget. Mario nem a világ legeszesebb, legviccesebb vagy legjóképűbb fiúja, nincs benne semmi extra, de a velejéig becsületes, és derekasan küzd azért, hogy megvédje a szeretteit és az ideáljait. Megtiszteltetésnek venném, ha randira hívna, de olyan suta szegénykém, ha nőkről van szó, hogy muszáj lesz nekem megtennem az első lépést.

Ez talán Asahi esetében is így lenne. Nem tudom elképzelni, hogy magától elhívna egy lányt randira, ahhoz túl szerény. De nem bánom; akár lasszóval is elvonszolnám az első randinkra. Egyszerűen túl szép a lelke ahhoz, hogy kihagyjam a lehetőséget. Simán el tudom képzelni, hogy amikor hétköznapi elintéznivalókról van szó, Asahi tutyi-mutyisága felélesztené a határozott énemet, és az ő félénkségét ellensúlyozandó ösztönösen elraktároznám a saját szorongásomat a kettesben töltött pillanatokra, amikor nyugodt szívvel feltárhatnám előtte a gyengeségeimet, mert ő sosem ítélne el, sőt mindent megtenne, hogy megfelelő lelki támaszt nyújtson... és így hosszútávon is jól együtt tudnánk működni. Összegezve: Asahi olyan tipikus kutya-természet, nem tudom megállni, hogy ne kényeztessem agyba-főbe!





#10 KÖR:
Kagitani Haruki ("Key") / Bokuto Koutarou / Harlequin ("King")
(Tokyo Tarareba Girls / Haikyuu!! / The Seven Deadly Sins)


Oké, tartozom egy vallomással: a Tokyo Tarareba Girls nem bővelkedik olyan pasikban, akikkel szívesen összejárnék. Összekapartam egyet, akit tényleg kedveltem, meg kettőt, akiket még úgy-ahogy elviselnék, ha nagyon muszáj. Key éppenséggel az, akit a legkevésbé komálok hármójuk közül. Értem én, hogy korán elveszített egy számára nagyon fontos személyt, és ennek köszönhető, hogy a mogorva cinizmusa még Dr. House-ét is messze meghaladja, de egyszerűen semmi sem ellensúlyozza a rosszindulatát, ezért nem tudok vele mit kezdeni. Értem az életfilozófiáját; átérzem, miért utálja azokat a nőket, akik folyton csak panaszkodnak és egy helyben toporogva várják a sült galambot ahelyett, hogy aktívan tennének a boldogságukért. Az ilyet én sem szeretem. Azt viszont még kevésbé szeretem, ha az ember gorombán beleszól vadidegenek beszélgetésébe, csak azért, hogy bejelentse, mennyire idegesíti a társaság - ahogy Key tette, amikor először találkozott a sorozat főszereplőivel. Hiába van igazad, ha úgy adod elő, hogy a hallgatóság zsigerből elutasítson! Key komolyan okosabb is lehetne ennél, de nem az, szóval felőlem akár bele is fulladhat a nagy igazába.

A Haikyuu!! már szerencsére tele van jobbnál jobb minőségű hímegyedekkel. Közülük is az egyik legjobb minőségű a mindig szórakoztató Bokuto. A mangában egyszer úgy jellemzik, hogy Bokuto csak két fokozaton létezik: 0%-on vagy 100%-on. Vagy kicsattan az életkedvtől, vagy úgy kell összekaparni a padlóról; nála nincs köztes állapot. Hosszútávon ez a szélsőséges hangulatingadozás marhára kifárasztana, de hébe-hóba szívesen buliznék vele. Egy többnapos zenei fesztiválon például tökéletes társ volna. Egyrészt ragályos jókedvével könnyen biztosítaná a parti-hangulatot, másrészt pedig sportos alkatának hála bármikor meg tudna védeni a durvábban őrjöngő tömegtől. Egyáltalán nem volna ellenemre, ha hirtelen a nyakába kapna egy pörgős rockdal alatt, pedig nem vagyok egy nyakba-ugró típus... ő biza még ezt is kihozná belőlem.

S végül, de egyáltalán nem utolsó sorban itt van nekünk King, a gyarló tündérkirály, alias a legjobban kidolgozott karakter a Seven Deadly Sins-ben, és tulajdonképpen az egyetlen oka annak, hogy végignéztem és -olvastam az egész sorozatot. Nem is tudom, hol kezdjem. Mélyen tisztelem azért, hogy képes volt átlépni a saját árnyékát, és szembenézett a múltban elkövetett orbitális hibáival. Amit tegnap Hakuryuu-ra mondtam, King-re is érvényes: keserves megpróbáltatásai után olyan érett személlyé fejlődött a sorozat végére, hogy csak ámultam és bámultam. Mindemellett nagyon aranyos fickó, bajtársias, lojális, és a lényeg: kutyabarát. Ha nem lenne Diana, jól meglennénk mi kettecskén.




ÖSSZEGEZVE:


#6 KÖR: Heitai - kiss; Shorter - marry; Max - kill
#7 KÖR: Ryuusui - kill; Ace - kiss; Oikawa - marry
#8 KÖR: Kugimiya - kiss; Hiroyuki - kill; Usopp - marry
#9 KÖR: Sengoku - kill; Mario - kiss; Asahi - marry
#10 KÖR: Kagitani - kill; Bokuto - kiss; King - marry



Ezt nevezem bő lére eresztett bejegyzésnek! De ha érdekesnek találtad, szívesen írnék még ilyeneket. Te hogyan döntöttél volna a helyemben? Ismerted az összes említett karaktert? Melyik sorozatokat kerítsem sorra legközelebb? Kíváncsi vagyok a véleményedre.


Addig is köszönöm a látogatást, és további csodaszép napot kívánok!

Bye.


Mai záróvideónkat Kawase Tomoko alteregója,
Tommy February6 szolgáltatja:


Bocsi, hogy nem találtam jobb minőségű változatot,
de ezt a zenevideót muszáj végignézni legalább egyszer az életben.
Annyira... fura! ❤




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése